 |
| Legfrissebb hír |
A Momentán Társulat Kapolcson! Július 24-én és 25-én a Momentán Társulat Kapolcson, a Palya-udvarban játszik.
Az előadásban közreműködik Palya Bea.
Bővebb információ: www.kapolcs.hu
|
 |
|
| |
|
|
 |
| Cikkek rólunk |
| |
| |
Imponáló impró: Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva »
nol.hu // 2010. május 11.
|
|
| |
Mindent Benkőről (és az elektromos fogkeféről) »
szinhaz.hu // 2010. március 15.
|
|
| |
7 éves a Momentán »
ELTE Online // 2010. március 11.
|
|
| |
Nagy Impró Nap »
szinhaz.hu // 2009. május 5.
|
|
| |
Valentin-napi Házimozi »
ELTE Online // 2010-02-27
|
|
| |
Momentán ütközet »
ELTE Online // 2010. február 15.
|
|
| |
RögvEst - Momentán Társulat »
szinhaz.blog.hu // 2010-02-01
|
|
| |
A zene, az kell »
kultura.hu // 2010. január
|
|
| |
Vérpezsdítő horror Momentán-módra »
ELTE Online // 2009-11-15
|
|
| |
Gyúrj rekeszizomra »
szinhazajanlo.hu // 2009. március
|
|
| |
A kulturális élet jacuzzija »
Budai Polgár // 2009 / 2
|
|
| |
Miniatűr improvizáció »
Egyszervolt.hu // 2009. március
|
|
| |
Repítsen a képzeletünk »
szinhazajanlo.hu // 2009. március
|
|
| |
RögvEst Reneszánsz »
.:ELTE Online:. // 2009. január 27.
|
|
|
|
| |
A Kex és Tea vendége Kukorelly Endre »
kaleidoskop.hu // 2008. december 1.
|
|
| |
Momentown - RögvEst november 25-én az Ajtósin »
footer.hu // 2008. november 23.
|
|
| |
A Kaleidoszkóp színei »
.:ELTE Online:. // 2008. október 27.
|
|
| |
Momentán egy interjú »
.:ELTE Online:. // 2008. október 27.
|
|
| |
Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva »
.:ELTE Online:. // 2008. augusztus 4.
|
|
Nem költ napi nyolc órában
|
|
| |
Imponáló improvizáció »
origo.hu // 2008. március 22.
|
|
| |
Rögvest »
regenytar.hu // 2007. november 30.
|
|
| |
Iskolába járnak, színházat csinálnak »
nol.hu // 2006. január 12.
|
|
| |
Momentán »
kaleidoskop.hu // 2005. december 29.
|
|
| |
Tapadjon a katódcsőre karácsonykor! »
index.hu // 2005. december 23.
|
|
| |
RÖGVEST, AVAGY 150 PERC RÖGTÖNZÉS A MOMENTÁN TÁRSULATTAL
Van egy darab a Komédium színpadán, amelynek nincs rendezője, de még jelmez- vagy díszlettervezője sem. Csak szereplői. De
hogy kik is ők? 10 kreatív, jókedvű fiatal, akik Földessy Margit Színiiskolájának tanítványai. Egyikük sem hivatásos
színész még, és van olyan is köztük, aki nem is akar az lenni. Egyszerűen csak kitalálták, hogy alakítanak egy olyan
csoportot, amely hétről hétre improvizációival szórakoztatja a nagyérdeműt. Így alakult meg 3 lányból és 7 fiúból a
Momentán társulat 2004-ben. Az ő előadásukat volt szerencsém megnézni nemrég.
November 29-én este a Komédiumban már mozdulni sem lehetett a tömegtől. Állítólag mindig teltház előtt játszanak, így volt
ez most is. Leadtuk a kabátokat és beültünk a nézőtérre, várva a monumentális előadást. Csakhogy a színpadon még díszlet
sem volt. Csupán néhány tárgy - szó szerint - ledobva egymás mellé. Egy fém létra, egy szintetizátor, egy piros babzsákfotel,
meg egy asztal, rajta gumikesztyűvel, műanyag mobillal, egy színes jegyzetfüzettel, meg miegymással, ami már nem is
látszott a nagy rendetlenségben.
Aztán elsötétült a terem, és egy zenei betét hallatszott, majd megjelent Gergő, a műsorvezető, szemöldökében piercinggel,
narancssárga gatyában és fekete pólóban. ő néhány szóban köszöntötte a közönséget, és megkért mindenkit, hogy aktívan
vegyen részt ebben az interaktív előadásban. Álljunk csak meg! Hogy ez interaktív? Hát ezt nem mondták! Jó pár embernek
eltorzult az arca, belegondolva, hogy most majd felszólítják, kihívják a színpadra, és egyébként is, ő csak szórakozni
jött, nem azért, hogy nyíltan megalázzák, leégessék stb. Ezeket a rémült tekinteteket látva Gergő kimagyarázta magát, és
biztosította a közönséget arról, hogy innen senki nem ment még el kigúnyolva, megsemmisülve. Elmondta, hogy ők csak
ötleteket fognak kérni, és biztatott, hogy legyünk kreatívak, és akkor az előadás is színes és pörgős lesz. Így
is lett.
Amikor megjelentek a társulat tagjai, és megkezdték közel 2 és fél órás improvizációjukat, mindenki felszabadult, és
néhány perc múlva a közönség ontotta a jobbnál jobb ötleteket, hogy hol, mikor, kiknek a szereplésével és milyen
szituációban játszódjon egy-egy jelenet.
Ha ott lett volna Mr.Gumicsirke az RTL-ből, ő biztosan azt mondta volna, hogy szerinte ez: sírva röhögős. És tényleg
olyan volt.
A jobbnál jobb szituációs játékok egymást követték, majd jött a szünet, amikorra mindenki kapott feladatot. Mégpedig
azt, hogy emlékezzen vissza élete legmegalázóbb szituációjára. Így került sor a 2. felvonásban arra, hogy visszavágtunk
a szórakozóhely biztonsági őrének életünk sérelmeiért, hogy megnéztük a Vak asszony visszanéz című jövőbeli
film előzetesét, és egy musicalrészletben meghallgattuk a krumpliárus énekét, aki gyereket szeretett volna eladni.
Az, hogy a mögöttem ülő néha belerúgott a székbe a nevetéstől, csak felszínesen érzékelteti, milyen jól szórakoztunk
aznap este. Aztán az előadásnak vége lett, és a "művészek" sztárallűröktől mentesen megjelentek az előtérben,
elbeszélgettek a vendégekkel és régi ismerősökkel, majd felvették táskájukat, kabátjukat, és a nagyérdeművel együtt
elhagyták a színházat. Az ajtó pedig bezárult a legközelebbi Rögv-estig, amit nagyon ajánlok mindenkinek.
Érdemes elmenni akár többször is, hiszen az előadás mindig más és más, tehát nem nézzük meg kétszer ugyanazt, és a
belépőjegy sem drága, mindössze 500-900 forint.
Ha még nem győztelek meg teljesen, akkor kaphatsz egy kis ízelítőt belőle szombatonként 12:05-től az M1-en, vagy
látogasd meg a www.komedium-szinhaz.hu -t vagy a www.momentantarsulat.hu -t, de rögvest!
|
|
|
| |
RögvEst avagy: mi sem tudjuk, mit teszünk jövő héten »
kaleidoskop.hu // 2005. október 28.
|
|
|
|
| |
Az első szabály, hogy nincs szabály!
Egy hagyományos színházi előadáshoz nem kell mást tennünk, mint jegyet vennünk a kiszemelt darabra, majd székünkön
kényelmesen elhelyezkedve figyelnünk a produkciót, a színész által formált karaktert. Az előadás után pedig jó vagy
rossz élményekkel térünk haza. De vajon történhet-e ez másként? Leosztott szerepek, betanult monológok és határozott
rendezői elvárások nélkül is? Erre ad választ a 2003 őszén indult Momentán Társulat, mely a fellépési alkalmanként
változó előadásait Rögv-esteknek nevezte el. Szlogenjük: "Mi sem tudjuk, mit teszünk jövő héten." A kilencfős
társulat tagjai 23-28 éves fiatalok, akik Földessy Margit stúdiójában tanultak és jelenleg is játszanak az IBS-ben.
Április 13-án este itt az egyetemen láthatta őket a közönség.
Módszerük a rögtönzés. A műsor vezetője irányítja a játékosokat a közönség közreműködésével. Hogy mit láthatunk?
Ismerős helyzetek és szerepek az életünkből; semmi póz és beállítás. A műsorvezető mond egy feladattípust,
kiválaszt két-három embert a társulatból és a néző szeme előtt formálódik egy jelenet. A szinkronizálós játékban
például négy ember vesz részt. Az egyik páros a közönség ötletére az adott műfajban és szereposztásban eljátszik
egy filmrészletet, míg az ezalatt kiküldött másik páros feladata, hogy a némajelenetet a mozdulatokból újra szöveggé
építsék fel.
A játékosok igyekeznek minél frappánsabban, poénosabban megoldani a soron következő feladatot. A közönségtől kapott
egyszerű tárgy, például egy sál, vagy egy karperec ötletek egész sorát adhatja. A karkötőből hirtelen egy szelet
lyukas beigli! lesz és a képzelt karácsonyfa előtt álldogálók egyszerre sunyító gyerekekké változnak, míg a sálból
torreádorlepel kerekedik. Aztán ki tudja, még mi... Ötleteik tárháza szinte kifogyhatatlan. Állítólag nem ismétlik
önmagukat, nincs két ugyanolyan jelenet. Egyrészt ők unnák meg, így a közönséget sem tudnák az újdonság erejével
szórakoztatni. (Sem azokat, akik először látják őket, sem pedig a visszajárókat.) Másrészt pedig öröm számukra
a játék.
A hagyományos színházhoz képest újat képviselnek, és úgy tűnik, hagyományt teremtenek. A társulat több tagjával
beszélgethettem újszerű kezdeményezésükről 31. estjük végeztével. Egy rövid pihenő után felfokozott hangulatban
vártak az öltözőben. Ismét szerepet kapnak, nem is akármilyet: beszéljenek magukról, a társulatról-kértem. Nem
elég egy ötlet, egy emlékfoszlány, ez most komolyabb, mint a színpadon. Ez a műfaj mást kíván, de úgy tűnik nem
okoz gondot. Sőt! Élvezik ezt az önmeghatározási kényszert, melyben kisebb-nagyobb viták is felszínre kerülnek.
Annál érdekesebb és mélyebb párbeszédet folytathatunk.
Miközben egymás válaszaira is gördülékenyen reflektálnak, érzem, hogy összeszokott csapatról van szó. Sejtésem
beigazolódott: Bence, aki jelenleg az IBS művészeti titkáraként is munkálkodik, tíz-húszéves barátságokról mesélt.
Közös 'vállalkozásaik' is vannak a Rögv-esttel párhuzamosan, de ez volt az, ami legjobban összehozta őket és
jelenleg a legsikeresebbnek mondható. A társulat tagjai (Harsányi Bence, Várady Zsuzsi, Bódy Gergő, Simonyi Balázs,
Kiskovács Attila, Tóth Barnabás, Molnár Levente, Nemes Takách Kata és Boldoghy Bori) az esteken kívül egyéb művészeti
ágakban, vagy a tanári pályán illetve a tömegkommunikáció területén is tevékenykednek. Akad köztük riporter-műsorvezető,
rendező, dramaturg, látványtervező, fotográfus, és a legtöbben szinkronizálnak is. Legelső közös műsoruk egy irodalmi
est volt, majd a sikerre való tekintettel útjára indították a Rögv-estet is, Attila és Bence ötlete alapján. Művészeti
titkáruk Bódy Gergő.
Hogy mi a Rögv-est?Attilát idézve: "Játéksorok, technika, improvizáció." Balázs szerint megvan benne a színház
hangulata, tekintélye, amihez a néző kap valami újat: "...egy kis játék, egy kis pörgés,- mintha valaki sebesen
kapcsolgatná a TV-t"-mondja. Eredetileg komoly műfajnak szánták, melyben kihasználhatják a drámaiság lehetőségeit.
"A színházi szórakoztatásnak ez még kihasználatlan területe,-mondja Balázs- de rá kellett jönnünk, hogy marad a
szórakoztatás mint lehetőség: nem lehet a tragikumból nevettetésre váltani hirtelen."
Kérdeztem őket az előadásokra való felkészülésről. Hetente egyszer vagy kétszer tréninget tartanak. Bence
leszögezi: "Az első szabály, hogy nincs szabály." A műsorvezető választja ki a szereplőket az egyes feladatokhoz.
Nincsenek állandó párok a tréningen sem. Helyzetgyakorlatokkal melegítenek. "Bizonyos alapszabályokat ismernünk kell,
de a tartalom improvizáció"-teszi hozzá Bence. Két hónapja már zenés játékokra is készülnek Pirisi Lacival, a Nova
kultúrzenekar zongoristájával. "Nem játszunk olyan gyakorlatokat, amit az esten, hogy ne égessük ki magunkat, ne
koptassuk el az ötleteinket. Rávezető gyakorlatokat játszunk, amivel fejlesztjük a ritmusérzékünket, és egymás
megismerésére tanítanak"-mondja Gergő.
A mindig változó, megújuló közönségtől egészen eltérő véleményeket hallanak egy-egy estjükről,de alapvetően jók a
visszajelzések. (Van egy üzenőfaluk is honlapjukon, a www.momentantarsulat.hu-n.) ők maguk pedig saját teljesítményük
alapján ítélik meg egy Rögv-est sikerét. Attila: "Kilencen vagyunk és mind a kilencen nagyon különbözőek. Mindig más
van jó formában, akár szakaszokra is: van aki avantgarde-os korszakát éli, a másik lélektanizik stb. de a lényeg, hogy
együtt csináljuk és egyre többet. Fontos ennél a műfajnál, hogy ismerjük egymás reakcióit, hogy kiszámíthatóak legyünk
egymás számára."
Állandó fellépőhelyeik a Komédium és az RS9, ahol már előfordult, hogy pótszékeket tettek be, vagy haza küldtek
embereket. "Addig élvezhető az előadás, amíg az intimitása megmarad. Rövidtávú energiának kell működnie a színpadon.
Szerintem százhúsz ember a határ"-mondja Zsuzsi, a többiek egy kicsit többre gondolnak. Balázs kiemelte az est kezdetének
a jelentőségét, mert akkor kapják a nézőktől az első visszajelzéseket: "Nagyon kiszolgáltatott vagy a színpadon, amíg
nem kapsz a közönségtől energiát, ötletet, reakciót"-mondja. Közönségük általában gimisek, fősikolások, egyetemisták.
Nincs egy határozott célcsoport, a társulatot folyamatosan hívják fellépni a legkülönbözőbb közönség elé, és ez mindig
kihívás számukra.
Hogy mi a rögtönzés üzenete? Csak őket idézem. Bence: "Játékosan, jókedvűen, kreatívan!" , Balázs: "mindennapjainkban
és hivatásunkban is szükség van rá a sikerhez." , Gergő: "konfliktusmegoldás, egymás megértése, elviselése, a dolgok
más szemszögből való látása." Zsuzsi: "Fontos nekünk, hogy a közönség is élvezze, amit mi örömmel csinálunk.",
Attila: "Humor az élethez, jó szemléletet ad." A Momentán tagjai nem vallják magukat színésznek. Balázs szerint ez
merész kijelentés lenne. Bence szavaival élve, 'adják művészetüket'.
|
|
|
| |
Improvizáció... ez a lényeg!
|
|
|
| |
Májusi RögvEst »
theater.hu // 2004. május 8.
|
|
|
| |
Nem érthetetlen, modern!
Gyümölcstea illata lengi be a kávézót. Méltón az egy esztendeje útjára indított irodalmi estek nevéhez: Kex és tea.
Az asztalon aprósütemények, forró vizet ki-ki csapol magának a gépből, ízlés szerint választva hozzá a teafiltert.
A helyiség tele van fiatalokkal. A mai este vendége Tóth Krisztina. Verseiből s az általa ajánlott szerzők műveiből
a Momentán társulat választott.
A társulat - Földessy Margit stúdiójában ismertük meg egymást - mondja Várady Zsuzsa. - A játék szeretete
mellett az irodalom iránti érdeklődés tart össze bennünket. Egyikünk se lett színész, bár művészet közeli
foglalkozást választottunk. Akad közöttünk bölcsész, dramaturg, filmrendező. 2000-ben alakultunk, célunk a
kortárs irodalom bemutatása - magunk és ismerőseink örömére. A Marczibányi Téri Művelődési Házban minden
hónap első keddjén lépünk fel. Egy magyar író vagy költő, s a hozzá közel álló szerzők műveit mutatjuk be.
Általában több prózát mondunk, mert tapasztaltuk, hogy a versek első hallásra nehezebben emészthetőek.
A szervező - A Momentán társulatot egy nyári táborban ismertem meg. Úgy éreztem, segítségükkel közelebb hozhatom
a kortárs irodalmat a mai közönséghez - állítja Vörös Zsuzsa népművelő. - E téren 60 év késésben van az
irodalomoktatás: Örkény Istvánnal befejeződött. Holott a fiatalok ebben a világban élnek. Sok középiskolai
tanárt kerestem meg személyesen - kevesen hozták el a tanítványaikat. Este felkerekedni egy osztállyal
pluszfeladat. Úgy vélekednek, aki szereti az irodalmat, magától is eljön.
A költő - Meg vagyok hatva, hogy több mint hatvanan gyűltek össze. Ilyenkor mégis bizakodni kezdek - állítja
Tóth Krisztina. - Jó alkalom, hogy eloszlassuk a kortárs irodalommal szemben táplált előítéleteket. Sok gimnáziumban
jártam rendhagyó irodalomórát tartani. Tapasztaltam az ellenérzést: ez nem a mi ügyünk. Az ellenállás talán otthonról
ered. Miként a kortárs zene, úgy a mai irodalom is a most élőkhöz szól. Miért gondolják azt, hogy a modern az
érthetetlennel egyenlő?
|
|
|
|
| |
Színház fiataloknak - RögvEst a Komédiumban
A színház történetének szerves része a rögtönzések története. A rögtönzés általában nem önálló műfaj, hanem az
előadás pillanatában született apró változás a korábbi előadásokhoz képest, alkalmi, egyedi, - bár elemeiben részben
megismételhető. A színészi mesterség része, amelyre már a színinövendékeket is felkészítik, helyzetgyakorlat órákon.
Ilyenkor a tanár felvázol egy szituációt, amit a játszóknak egyedül, vagy több-kevesebb összebeszélés után
többedmagukkal meg kell oldani saját szavaikkal, játékukkal. Az élettapasztalatokból fakadó spontán
fantázia erőpróbája is ez, a már megtanultak összekombinálásával.
De miért ne lehetne akár egy egész estét a rögtönzésekre építeni? Ezt gondolta a színészi jártasságokban ugyan
még nem mester, de már tapasztalatot bőven szerzett, önbizalom hiányban sem szenvedő, és a színpadi függőséget
többek között Földessy Margit színi tanodájában már magába injektált egyetemista fiatalok egy csoportja, a
rokonszenves Momentán Társulat. Létrehozták tehát a RögvEstet, ezt a színháznak ugyan nem nevezhető, de
szórakoztató rögtönzésekből közös játékká összeálló előadásformát, amelyben a játszó személyek a közönségtől
várnak ötleteket, kellékeket, netán személyes csatlakozást, - aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Ezzel
persze totálisan kiteszik magukat a veszélynek, hogy olyan feladványokat kaphatnak, ami számukra jobban,
vagy kevésbé jól megoldható, szellemesebb, vagy fantáziátlanabb, de hát aki vállalja a veszélyt? akár sikert
is arathat. Tehát miközben a színpadon a commedia dell'arte, a diákszínjátszás, az angol-amerikai improvizációs
hagyományok és a televíziós activity emlőin nevelkedett "oroszlánköröm-mutogatás" folyik, pörgősebb, vagy
fáradtabb élménynek vagyunk részesei.
A hagyományos színházban a közönség többé-kevésbé ugyanazt látja, amikor jegyet vált egy előadásra, itt
teljességgel ki van téve a maga és nézőtársai interaktív hajlandóságának, és a játékosok tehetségének, - akik
azért vannak már annyira dörzsöltek, hogy a pillanatnyi ötletet és a bizonyosan meglévő paneleket alig
észrevehetően összehozzák. Mert hát aki felmegy a színpadra, annak győzni muszáj, ha nincs siker, az
maga a "halál". Bunji jumping a világot jelentő deszkákon.
Boldoghy Borbála, Bódy Gergely, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Nemes Takách Kata,
Simonyi Balázs, Tóth Barnabás és Várady Zsuzsa persze nem szeretné magát összezúzni az improvizációs "halálugrásban",
és talán mi is inkább a kivitelezés szépségére vagyunk kíváncsiak, semmit a "vér látására". Ezért az előadás
megtekintését a Komédiumban, (vagy egyebütt, ahol a Társulat éppen fellép), főként a középiskolás
és főiskolás-egyetemista korosztálynak ajánlom, akik vevők az ilyenfajta formabontó ökörködésekre,
semmint a színházi élményt hagyományosabb előadásokban keresőknek, akik nem biztos, hogy tudnak mit
kezdeni a félbehagyott szkeccsekkel, jobb-rosszabb poénokkal. De azért jó, hogy a Komédium mindenre nyitott,
még arra is, hogy az oroszlánkörmeiket deszkáin élesítsék a fiatalok. (Legközelebb november 9-én.) Elvégre
az egykori Egyetemi Színpadot sokan visszasírjuk.
|
|
|
| |
Van egy szabad estéd? - Momentán...
Hétfő este az RS9-ben, nyolc óra. Egy bárka-szerű helyiség, megtelve nézőkkel, semmi magasított,
elérhetetlen színpad; csakúgy, hogy mi is részese lehessünk az estének; egy improvizációs, interaktív
színjátéknak. A Momentán Társulat kilenc tagja - Bódy Gergő, Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács
Attila, Molnár Levente, Nemes Takách Kata, Simonyi Balázs, Tóth Barnabás és Várady Zsuzsi - mindent megtesz,
hogy egy jó kedélyű estét szerezzen számunkra.
Megkezdődik az előadás. Már az első pillanatban részesei vagyunk a közel kétórás estének, azt is mondhatom,
mi irányítjuk azt. A konferanszié felteszi a kérdést, hol és mivel történjen például a gyilkosság, mi a pedig
lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyszíneket és tárgyakat kiáltjuk be. Két-három-négy szereplő pedig elkezd
játszani, de ismét közbeszól a műsorvezető -, mert ugye a show-világában a szerepe elmaradhatatlan - és
stoppos-játékot rendel a történetből. A következő pillanatban már a népszerű -, de az eredetinél sokkal
színesebb és szórakoztatóbb - Nagy ő műsora lesz a tárgya az előadásnak, - ami pedig elengedhetetlen, a
közönség szerepeltetése, tehát valaki lesz közülünk az a bizonyos Nagy ő. A társulat férfitagjai különböző -
általunk mondott foglalkozású - vetélytársak lesznek. Egy kis szünet, ami alatt papírdarabokra mondatokat lehet
felírni, természetesen, hogy felhasználásra kerüljenek a második felvonásban, ahol ezekkel kell kezdeniük valamit.
És még öt-hat-hét-nyolc-... kis előadás-szelet pereg a szemünk előtt, mi meg csak nevetünk. Fiatalos, színes,
humoros, megunhatatlan. ők kilencen a spontán helyzetek kreatív megoldói. Ha van egy szabad estéd - Momentán...
|
|
|
| |
Előre nem megfontolt szándékkal »
Magyar Hírlapban // 2004. június 16. |
|
| |
RögvEst
Agy-a-lapban // 2004. április
|
|
| |
RögvEst
A Szóda és a Gödör között, a Dob utcában áll egy
remek "műintézmény", a Spinoza Ház: kávéház, galéria, színház. Itt láttam őket először. Az
RS9-ben másodszor. Majd harmadszor is. A Spinoza csöppnyi színháztermében szinte a csilláron is
lógtak az emberek. Földessy Margit színitanodájának növendékei, nevezetesen Boldoghy Borbála,
Nemes Takách Kata, Várady Zsuzsi, Bódy Gergő, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente,
Simonyi Balázs és Tóth Barnabás (aha, a szinkronhangok, ez estben megtestesült formában) rögtönző
estjére érkezett a rengeteg ember. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan működik egy ilyen improvizációs előadás.
Hát megmutatták! Előre megírt forgatókönyv szerint, helyben kitalált szituációkat old meg a társulat. Az
exhibicionizmus függvényében - higgyétek el, van - a közönség aktív részvételével adják elő azt, ami
másodpercek alatt eszükbe jut az adott feladattal kapcsolatban. A kilenc tehetséggel áldott színész
ötleteinek határok nélküli tára ámulatba ejti a nézőt. Mérhetetlen kreativitással találják fel
magukat a legelképesztőbb helyzetekben, és közben felhőtlen jókedvet varázsolnak a nézőtérre.
Állandó közönséggel rendelkeznek, akik követik őket, bárhol is lépjenek fel, s a rajongók
száma előadásról előadásra nő. Mert szemtelenül jók. Egyszerűen rá lehet szokni a
RögvEst-re. Szenvedélybetegség. Nem káros. Május 10-én este 8-kor az Alma mater
étteremben láthatjátok őket. Gyertek el! Nem fogtok unatkozni!
|
|
|
| |
Heten, mint a...
Mind egy mag, egy különálló rész, összefog és alkot egy egészet.
Egy csapat lelkes fiatal, kik mind Margitosok (Földessy Margit
szinitanodájának növendékei) voltak, vagy jelenleg is azok.
Meg tanultak játszani, iprovizálni, színházat teremteni.
Pár éve összefogtak, együtt játszanak, és tavaly ősszel
alkottak itthon valami újat. Honosítani szeretnék kicsiny hazánkban az angol,
és amerikai improvizációs színházat. (Léteznek improvizációval foglalkozó
társulatok pátriánkban, de azokat, vagy pszichológusok vezetik, vagy angol
vendégszínészek játszanak.) ők kilencen a nagy csapat, hétről hétre, néha cserélődve,
de játszanak. Hangjuk ismerősen cseng a fülünkben. Két ok miatt is. Vagy a tévében
hallottad, mert egy részük szinkron színész is egyben, vagy bent a suliban a folyosón,
ahogy elment melletted és megszólalt, vagy ahogy az órán felszólalt. Ugyanis heten az
ELTE diákjai közé tartoznak.
RS9. Mily rejtelmes, titkos kód. Lemész a szűk lépcsőn, enyhe pinceszag dohányfüsttel.
Terem még zárva, robosztus függöny takarja. Nem engedi, hogy átmenjünk rajta.
Leülünk, elszívunk egy cigit, váltunk két szót, s már szólnak is. Bemegyünk.
Mindenhol műanyag székek. A terem tele, mindenki izgatott. ők már régóta járnak ide.
Tudják mit fognak kapni. Én még új vagyok, kíváncsi. Tudom, hogy más lesz, valami
szokatlan, amit eddig még nem láttam, nem tapasztaltam, nem éreztem. Majd a függöny
mögül, kilép egy férfi. ,,Jó estét! Harsányi Bence vagyok". ő a műsorvezető.
Elmondja kicsiny monológját, egy-két burkolt poén, mi nevetünk. Kezdek feloldódni!
Bejönnek a színészek. A közönségből egy vállalkozó szellemű egyént szólítanak,
akinek szobrot kell formálnia egyikükből. S következik az első helyzetjáték:
mozdulatlanul áll mindaddig, amíg meg nem szólítja társa. Azonnal szükségszerű,
hogy reagáljon mozdulataira, rezdülésére. Másodpercek alatt rá kell éreznie, hogy
partnere mit akar kihozni a jelenetből. A játék időre megy. Nélkülözhetetlen a
szituációnál a frappáns kezdés, és a csattanóval végződő befejezés. Az alapszabály,
pedig mindig ugyan az: szórakoztass, és mulattass!
Két felvonásos a játék, melyben mi is játszunk, mi is szereplői vagyunk. Ez
teszi igazán érdekessé. Az eddigi darabok, amiket bemutattam nekünk szóltak,
de nem értünk, és nem velünk. Eddig csak azt láttuk, amit elénk tártak, nem
vettünk részt az eseményekben, csak nézők voltunk. Ez nem egy színdarab,
nincs konkrét szöveg, sem dramaturg, sem koreográfus, sem rendező. Nincs senki.
Csak ők vannak és mi. Ha úgy vesszük, mi vagyunk a rendezők. Abban különbözik
ez az est, hogy valóra váltják egy álmunkat, hogy végre mi is alkothatunk egy
színházat velük közösen.
Nincsenek díszletek, inkább csak kellékek.
Hét szék, amin ülnek, ha épp nem játszanak, két hatalmas kocka, egy-két toll,
papír és egy létra. Van még egy tárgy, melyről ők sem tudnak. A közönség hoz,
valami személyeset, vicceset, olyasmit, amivel nehéz dolguk van. A ruházatuk is
utcai viselet, mindenki abba jött, amiben jól érzi magát, ami hozzá illik, ami ő.
Semmi extra, semmi felesleg.
Ami még megkülönbözteti, egy átlagos esttől, hogy a szünetben
sem maradunk feladat, elfoglaltság és humor nélkül. Odakint az
asztalon egy füzet hever, amelybe mondatokat kell írnunk. Mindenki
vakarja a fejét. Mit találjak ki? Olyat, ami frappáns, szellemes, értelmes,
jól lehet alkalmazni. A feladat a következő: minden szereplő kap egy mondatot,
mellyel kezdenie szükséges a bohózatot, de a komédiának végül össze kell
kapcsolódnia, és nélkülözhetetlen, hogy a darab egy egészet alkosson. A feladat
első hallásra nagyon egyszerűnek hangzik. De mindegyik kitalált alakításnak a
lényege az összpontosítás, a koncentrálás. Azt hinné az ember, hogy kiállnak és
játszanak valamit nekünk. De ezekhez a feladatokhoz elengedhetetlen a rengeteg
gyakorlás. Minden egyes előadásnál, újat, és időszerűt alakítani nagyon nehéz.
Személy szerint a kedvenc részem a guinness rekordos feladat volt. Két szereplő van.
Az egyik a műsorvezető, másik a csúcstartó. Természetesen ő nem tudja miben ennyire
jó, hogy bekerült a bizonyos nagykönyvbe. A műsorvezetőnek ajánlatos rávezetnie erre.
Mi találjuk ki az elképzelhetetlent, és lehetetlent. Hatalmas nevetés sül ki a
félreértésekből. Igazi komédia, úgy ahogy a nagyok művelik.
Mikor vége lett az előadásnak arra gondoltam: Úr Isten de rég nevettem száz
percen keresztül! Tudjuk jól, hogy a nevetés a legjobb gyógyszer, ami létezik.
De volt még egyszer, amit bele csempésztek az estémbe. És ez az utolsó jelenetben volt.
Ekkorra érezhette azt az ember, hogy alkottunk ott bent arra a pár percre egy közösséget.
Többet kaptunk, mint egy egyszerű darab adhatott volna. Rávilágítottak életünk apró, és
mulatságos figuráira, mozdulataira. Hogy mi volt az utolsó jelenet? Azt nem mondom el.
Lelőném a poént.
|
|
|
| |
 |
|
|
|
| Látogatók |
|
|
|
|
|
|
